Miért érzem úgy, hogy még mindig nem állok készen?

“Tudod Eszter, én ezt nem tudom megcsinálni. Már a gondolattól is összeugrik a gyomrom, hogy kiírjam: coach vagyok. Hogy felvállaljam, hogy emberekkel dolgozok. Mert mi van, ha valaki azt mondja, hogy nem vagyok elég jó? Hogy ki vagyok én ehhez? És ha kinevetnek?”

Többször hallottam már ezt különböző emberek szájából, különböző formákban.

Te is voltál már úgy,  hogy hiába végeztél el egy képzést, hiába szereztél gyakorlatot, mégis azt érezted még nem állsz készen arra, hogy segítőként dolgozz?

Ha igen, szeretném, ha tudnád, nem vagy egyedül és nem is veled van a baj.

A „nem állok még készen rá” érzése szinte minden segítő szakember szakmai útjának része. Nem csak a pályakezdők körében jelenik meg, hanem sokszor még évek múlva is fel-felbukkan, amikor új helyzetek, új kihívások elé kerülünk. De vajon honnan ered ez az érzés? És hogyan lehet vele úgy együtt élni, hogy ne akadályozzon meg abban, hogy kiteljesedhess a hivatásodban?

A felelősség súlya és a láthatóságtól való félelem

 A segítő szakma különösen érzékeny terep. Nem egyszerűen arról szól, hogy megtanulunk egy módszertant és alkalmazzuk, hiszen emberekkel, érzésekkel, életekkel dolgozunk. Ez pedig természetes módon felelősséget szül.

Sokan éppen emiatt érzik úgy, hogy nem elég a megszerzett tudás, a szándék, a jóindulat. Úgy érzik, hogy mindig kellene még valami plusz, még egy képzés, valami ami biztonságot ad.

Ráadásul ott van a láthatóvá válás félelme is. Amikor a védelmet, közösséget adó tanulásból kilépünk a való világba, szembesülünk azzal a gondolattal, hogy mások megítélhetnek minket. Kérdőre vonhatják a tudásunkat vagy egyszerűen csak nem fogadják el, amit kínálunk.

Az örök tanuló szerep csapdája

Természetes, hogy a szakmánkban folyamatosan fejlődni szeretnénk. Azonban nem ritka, hogy a fejlődés iránti vágy álcázott formában a halogatás stratégiájává válik.

Még egy képzés, még egy módszertani tanfolyam, még egy szakmai könyv és aztán majd egyszer csak készen állok. Ismerős?

A valóság az, hogy semmilyen képzés, semmilyen külső igazolás nem fogja helyettünk elhozni azt az érzést, hogy most már elég jó vagyok és készen állok segíteni. Ez az érzés nem kívülről érkezik, hanem bennünk formálódik meg a tapasztalatszerzésen, a próbálkozásokon és az önreflexión keresztül.

Nem a hibátlanság a cél

Sokszor azt hisszük, akkor állunk igazán készen segíteni, amikor már nem hibázunk, amikor már minden helyzetet képesek vagyunk tökéletesen kezelni.

De valójában a szakmai érettség nem azt jelenti, hogy nincsenek kérdéseink vagy bizonytalanságaink. Éppen ellenkezőleg! A szakmai fejlődés része, hogy képesek vagyunk reflektálni a saját működésünkre, kérdezni, kételkedni, és tanulni a hibákból is. A rugalmasság, a tanulásra való nyitottság és a felelősségvállalás képessége az, ami igazán számít.

Mikor állsz igazán készen? (Spoiler: már most is az vagy.)

Ha most azt gondolod, hogy még nem állsz készen arra, hogy segítő szakemberként magabiztosan dolgozz, állj meg egy pillanatra és nézz rá arra, mi mindent tettél már meg eddig.

Végig csináltad a képzéseidet, fejlődtél, új ismereteket szereztél, elköteleződtél amellett, hogy másokat támogass.

És ha most itt vagy és ezeket a sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy fontos számodra a saját fejlődésed és ez már önmagában bizonyíték arra, hogy jó úton jársz.

Mert nincs olyan, hogy „kész” vagy „készebb”. A segítő szakmai út egy folyamat, nem egy állapot. Akkor vagy kész, amikor elég bátor vagy ahhoz, hogy elindulj, miközben továbbra is nyitott maradsz a tanulásra.

Ha nem szeretnél egyedül végigmenni ezen az úton

A tapasztalatok, az önreflexió, a valódi szakmai kapcsolódások mind segíthetnek abban, hogy a sikeres praxisod elindítása ne magányos folyamat legyen. Éppen ezért hoztam létre a PersonalGuide Praxistámogató Műhelyt. Ahol tanulhatsz, gondolkodhatsz, fejlődhetsz és közben azt is megtapasztalhatod, hogy már most is van mit adnod a világnak.

Ha úgy érzed, jól jönne egy támogató szakmai közeg, ahol nem kell bizonyítanod csak fejlődnöd és ehhez még segítséget is kapsz, akkor szeretettel várlak a műhelyben!