A beletörődés veszélye – észre sem veszed, hogy feladtad

Sokszor összekeverjük az elfogadást a beletörődéssel, pedig a kettő között hatalmas különbség van, és nem mindegy, hogy melyik irányba indulunk el. Az egyik felszabadít, a másik pedig belső harchoz vezet.

Hányszor mondtad már magadnak, hogy ez van, el kell fogadnom, hogy a párom ilyen? Vagy hogy nincs mit tenni, egyszerűen nem változtathatok ezen a helyzeten. De vajon tényleg elfogadás ez? Vagy inkább csak egy csendes lemondás, ami mélyen belül feszültséget kelt benned?

Nézzük meg együtt, hogyan léphetsz ki a beletörődés csapdájából és hogyan juthatsz el a valódi elfogadásig, hogy ne csak sodródj, hanem tényleg megéld a mindennapjaidat!

A beletörődés csapdája

A beletörődés az a pont, amikor már nem keresel megoldást, nem próbálsz változtatni, csak legyintesz egyet, és azt mondod magadnak, hogy ez van, így kell lennie. De vajon tényleg így kell lennie? Vagy csak elhitted, hogy nincs más választásod?

A beletörődés egyik biztos jele, hogy belső feszültséget, elfojtást szül benned. Nem a belső béke állapota ez, hanem egyfajta kényszer, lemondás arról, hogy te is alakítója lehetnél a saját életednek. Ott maradsz egy helyzetben, egy kapcsolatban, egy állapotban, és közben mélyen belül haragszol magadra, a helyzetre, a másik emberre.

Gondold végig, hány olyan dolgot viselsz el az életedben, amit valójában nem akarsz? Amikor azt mondod, ezt el kell fogadnom, de közben legbelül szorít, nyomaszt, elveszi az energiádat. Ez nem elfogadás, ez beletörődés.

Fontos látni, hogy a beletörődés nem egyenlő az alkalmazkodással sem. Amikor alkalmazkodsz, az egy tudatos döntés. Felméred a helyzetet, keresed benne a lehetőségeket és az alapján választasz, hogyan tovább. De amikor beletörődsz, akkor lemondasz erről a döntési lehetőségről. Úgy érzed, hogy nincs mit tenni és inkább elfojtod az érzéseidet, a vágyaidat, csak hogy ne kelljen szembenézni a helyzettel.

És pontosan ez a beletörődés legnagyobb veszélye. Nem engedi, hogy kihozd a helyzetből a legtöbbet és nem hagyja, hogy valódi megoldásokat találj. Ehelyett beleragadsz, és egy idő után már észre sem veszed, hogy lehetne másképp is.

És most jön a nagy kérdés: vajon hány területen törődtél már bele valamibe az életedben anélkül, hogy valóban elfogadtad volna? Tényleg nincs más út? Vagy csak eddig nem mertél szembenézni a helyzettel és a saját lehetőségeiddel?

A beletörődés következményei

A beletörődésnek mélyreható hatásai vannak az életedre és ezek nemcsak rövid távon érezhetőek. Amikor egy helyzetet nem valódi elfogadással, hanem kényszerből, lemondással fogadsz el, az hosszú távon érzelmi, mentális és akár fizikai nyomokat is hagy benned.

1. Belső feszültség és elfojtás

A beletörődés egyik első és legnyilvánvalóbb hatása a belső feszültség. Kívülről talán úgy tűnik, hogy elfogadtad a helyzetet, de legbelül folyamatos harcot vívsz önmagaddal. Minden egyes alkalommal, amikor olyasmit viselsz el amit valójában nem akarsz, egy kis részt elveszítesz önmagadból.

2. Tehetetlenség és önbizalomvesztés

Minél többször törődsz bele valamibe, annál inkább elhiszed, hogy nincs választásod. Egy idő után már nem is keresed a lehetőségeket, hanem automatikusan alkalmazkodsz. Még akkor is, ha ez neked rossz. Ahogy telik az idő, egyre kevésbé bízol magadban, hiszen folyamatosan azt üzened magadnak: „Nincs erőm változtatni” vagy „Nekem ez jutott.” Pontosan ez az oka annak, hogy sokan évekig benne ragadnak egy munkahelyen, ahol nem érzik jól magukat. Vagy egy kapcsolatban, ami már semmit sem ad nekik. Mert annyiszor mondták maguknak, hogy ez van, hogy végül elhitték nincs más lehetőség.

3. Harag és frusztráció

A beletörődés kívülről úgy tűnhet, mintha elfogadás lenne, de belül gyakran haragot szül. Haragudhatsz a másik emberre, mert úgy érzed, miatta kell így élned. Haragudhatsz a helyzetre, mert igazságtalannak érzed. És mélyen belül talán még önmagadra is haragszol, mert érzed, hogy nem állsz ki magadért. Ez a harag azonban sokszor nem tudatosul – helyette apró türelmetlenségben, ingerlékenységben, vagy akár testi panaszokban jelenik meg.

4. Kimerültség és motivációvesztés

Az elfojtott érzések nem tűnnek el, csak elfojtod őket. A tested és az elméd azonban előbb-utóbb jelezni fog. A folyamatos stressz, a belső elégedetlenség és a tehetetlenség érzete kimerültséghez, motivációvesztéshez, sőt akár fizikai betegségekhez is vezethet. Gondolj bele, ha nap mint nap olyan helyzetekben találod magad, amikben nem érzed jól magad, és úgy érzed nincs beleszólásod, az mennyi energiát vesz el tőled? Mennyi erőt fordítasz arra, hogy elfojtsd az érzéseidet, és meggyőzd magad arról, hogy ez így normális? Ez a folyamatos belső küzdelem egy idő után teljesen kimeríthet.

5. Elveszett lehetőségek

A beletörődés talán legszomorúbb következménye, hogy elzár a valódi lehetőségektől. Ha beletörődsz egy helyzetbe, nem keresed az alternatívákat és nem fedezed fel, hogy lehetne másképp is. Az idő pedig telik és egyszer csak visszanézve rádöbbenhetsz, hogy éveket töltöttél el egy olyan élethelyzetben, amit valójában sosem akartál.

A beletörődés és az elfogadás különbségei

Sokan összetévesztik a beletörődést az elfogadással, pedig a kettő között óriási különbség van. Kívülről talán hasonlónak tűnhetnek, hiszen mindkettő azt jelenti, hogy nem próbálod megváltoztatni a helyzetet. De belül teljesen más érzéseket és következményeket hoznak magukkal.

A legnagyobb különbség az, hogy míg az elfogadás felszabadít, a beletörődés megbénít. Az elfogadás egy tudatos döntés, ami belső békéhez vezet, míg a beletörődés egy lemondás, ami hosszú távon frusztrációt és kiüresedést okozhat.

Tudatosság vagy kényszer?

Az elfogadás abból fakad, hogy megérted a helyzetet, és tudatosan döntesz úgy, hogy elengeded a változtatás kényszerét. Nem azért, mert nincs lehetőséged változtatni, hanem mert belátod, hogy a helyzet úgy jó, ahogy van, vagy egyszerűen nem érdemes ellene küzdened.

A beletörődés ezzel szemben kényszerű lemondás. Nem azért fogadod el a helyzetet, mert valóban így érzed helyesnek, hanem mert úgy hiszed, nincs más választásod.

Például ha egy kapcsolat véget ér, az elfogadás azt jelenti, hogy megérted, hogy ennek így kellett történnie és tovább lépsz. A beletörődés viszont azt, hogy nap mint nap emészted magad rajta, de már nem próbálsz változtatni mert elhitted, hogy úgysem lenne értelme.

Nyugalom vagy frusztráció?

Az elfogadás békét hoz. Ha valóban elfogadtál valamit, akkor az már nem fáj, nem érzed igazságtalannak és nem hordozol magadban feszültséget miatta.

A beletörődés viszont hosszú távon frusztrációt szül. Lehet, hogy kifelé nem mutatod, de belül ott marad az elégedetlenség, a harag vagy a szomorúság.

Például, ha egy munkahelyen nem ideálisak a körülmények, az elfogadás azt jelenti, hogy tudatosan a helyzet előnyeire koncentrálsz vagy ha szükséges, lépsz. A beletörődés viszont azt, hogy panaszkodsz de nem mozdulsz, mert elhitted, hogy úgysem találsz jobbat.

Cselekvés vagy passzivitás?

Az elfogadás nem egyenlő a tétlenséggel! Attól, hogy elfogadsz egy helyzetet, még dönthetsz, léphetsz, kereshetsz új utakat. Az elfogadás azt is jelentheti, hogy felismered, ez a helyzet nem szolgál téged és ideje változtatni.

A beletörődés ezzel szemben a passzivitásról szól. Beletörődsz abba ami van, és nem keresed a kiutat, mert meggyőzted magad arról, hogy nincs.

Például egy egészségügyi probléma esetén az elfogadás azt jelenti, hogy tudatosan szembe nézel a helyzettel és megteszel mindent, amit lehet. A beletörődés viszont azt, hogy nem próbálsz megoldást találni.

A kérdés tehát az: te vajon elfogadsz vagy beletörődsz?

A beletörődés feloldása

A beletörődésből való kilépés nem egyik pillanatról a másikra történik, ez egy tudatos folyamat, ami  bátorságot és önreflexiót igényel. Fontos felismerni, hogy nem kell egy olyan helyzetben maradnod, amiben már nem érzed jól magad. Mindig van lehetőséged változtatni, akár a körülményeiden, akár a hozzáállásodon.

1. Ismerd fel, ha beletörődtél

Az első lépés mindig az őszinte szembenézés. Tedd fel magadnak a kérdést: Valóban ezt akarom? Vagy csak a megszokás és a félelem tart benne? Ha már régóta nem vagy boldog, mégis maradsz, akkor jó eséllyel beletörődtél egy helyzetbe.

2. Vedd észre, hogy van választásod

A beletörődés egyik legnagyobb csapdája az az érzés, hogy nincs más lehetőségem. Pedig mindig van választásod! Lehet, hogy nem könnyű, lehet, hogy időbe telik, de az életed irányítása a te kezedben van. Nézd meg a helyzetedet más szemszögből: Milyen lehetőségeid vannak? Ne csak azt lásd, hogy miért nem tudsz változtatni, hanem keresd a kiutakat.

3. Gyakorold az elfogadást (de a valódit)!

A beletörődés nem elfogadás. Az elfogadás azt jelenti, hogy tisztában vagy a valósággal, de közben nem adod fel önmagad. Nem küzdesz görcsösen mások vagy a körülmények megváltoztatásáért, hanem megnézed hogyan tudsz önazonosan reagálni. Ha azt látod, hogy egy helyzetben nem tudsz boldogan létezni, akkor elfogadod azt is, hogy ideje továbblépni.

4. Tegyél apró lépéseket magadért

A beletörődés megbénítja az embert, ezért a legfontosabb lépés visszavenni az irányítást. Nem kell azonnal drasztikus döntéseket hoznod. Kezdd apró változtatásokkal:

•         Engedd meg magadnak, hogy kimondd, amit érzel.
•         Keresd azokat a helyzeteket, ahol önmagad lehetsz.
•         Figyeld meg mi az, ami valóban boldoggá tesz.
•         Nézd meg, milyen konkrét lépésekkel tudsz változtatni a helyzeteden.

5. Dönts és cselekedj!

A felismerések önmagukban nem elegendőek, a változást a cselekvés hozza el. Ha rájöttél, hogy beletörődtél egy számodra nem megfelelő helyzetbe, tedd fel magadnak a kérdést:
Hogyan tudnék ebből kilépni? Mit tehetek önmagamért?

Néha a megoldás az, hogy máshogy állsz a helyzethez. Máskor viszont az, hogy kimondod: „Ez így nem jó nekem, és lépnem kell.”

Az ítélkezés szerepe a beletörődésben

A beletörődés ritkán történik egyik pillanatról a másikra. Gyakran lassan, észrevétlenül alakul ki. Az egyik legnagyobb tényező ami hozzájárulhat ehhez, az a nemcsak másoktól, hanem legfőképp saját magunktól érkező ítélkezés.

Hogyan vezet az ítélkezés a beletörődéshez?

Ha folyamatosan kritika ér minket, akár a környezetünktől, akár a saját belső monológunkból, könnyen kialakulhat bennünk egy korlátozó hitrendszer, ami alapján azt gondoljuk, hogy nincs más választásunk. Ez a belső korlát az, ami megbénít és eltántorít a változástól.

Tipikus ítélkező gondolatok, amik megerősíthetik a beletörődést:

•         „Másnak sem jobb, én miért várnék többet?”
•         „Ha most lépek, önző vagyok.”
•         „Úgysem vagyok elég jó ahhoz, hogy változtassak.”
•         „Mit szólnának mások, ha kilépnék ebből a helyzetből?”

Ezek a gondolatok nem a valóságot tükrözik, hanem a félelmeinket. Minél többször ismételjük őket magunknak, annál mélyebbre süllyedünk egy olyan helyzetbe, amiben valójában már nem érezzük jól magunkat.

Az ítélkezés és az önelfogadás közötti különbség

Az önítélkezés folyamatos elégedetlenséget szül:

•         „Nem vagyok elég jó.”
•         „Nem csinálom jól.”
•         „Nem érdemlek többet.”

Az önelfogadás ezzel szemben egy teljesen más nézőpontot jelent: „ Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de attól még jogom van a boldogsághoz és a változáshoz.”

Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy elnézed magadnak a hibáidat vagy hogy nem akarsz fejlődni, hanem azt, hogy nem bántod saját magadat minden egyes döntésedért.

Hogyan kerülheted el az ítélkezést?

• Figyeld meg a saját belső monológodat. Ha azt veszed észre, hogy állandóan kritizálod magad, állj meg egy pillanatra, és kérdezd meg magadtól, hogy ez valóban igaz, vagy csak egy régi berögződés?
• Ne fogadj el minden külső ítéletet. Az emberek sokszor saját félelmeiket és bizonytalanságaikat vetítik ki másokra. Csak mert valaki azt mondja, hogy te ezt úgysem tudod megcsinálni, még nem jelenti azt, hogy ez igaz is.
• Ne félj mások véleményétől. Sokan azért maradnak benne rossz helyzetekben, mert félnek attól, hogy mit gondolnak majd mások. De a te életedet nem mások élik, hanem te!
• Tanuld meg a különbséget az önkritika és az önostorozás között. Az egészséges önkritika segíthet fejlődni, de ha állandóan csak hibáztatod magad, az nem visz előre.

Az ítélkezés, legyen az külső vagy belső, észrevétlenül vezethet a beletörődéshez. Ha elhiszed, hogy nincs más lehetőséged, ha hagyod, hogy mások véleménye határozza meg az életed, vagy ha saját magadnak mondogatod, hogy úgysem sikerülhet, akkor lassan elfogadod a boldogtalanságot.

A megoldás az, hogy tudatosan figyelsz arra, milyen gondolatokat engedsz be, és hogy az önostorozás helyett az önelfogadást választod. Csak így kerülheted el, hogy az ítélkezés beletörődéshez vezessen.

Nem kell beletörődnöd abba, ami nem tesz boldoggá. Mindig van választásod! Még akkor is, ha most úgy tűnik, hogy nincs kiút. A legfontosabb, hogy felismerd hol és miben adtad fel a reményt és legyen bátorságod új utakat keresni.

Mert a beletörődés nem a sorsod, csak egy állapot és bármikor dönthetsz másképp.