Amennyiben szeretnénk erős és magabiztos gyermekeket nevelni, kulcsfontosságú, hogy kiskoruktól kezdve megtanítsuk őket az asszertív gondolkodás alapjaira. Ez segít abban, hogy a mindennapokban másokért is magukért is kiálljanak, anélkül, hogy viselkedésük bántó, törtető és agresszív lenne. Hogy világosan és érthetően kommunikáljanak, hogy megtanuljanak nemet mondani, és hogy olyan pozitív kapcsolatokat legyenek képesek fenntartani, amelyek az élettapasztalatok szempontjából meghatározóak lehetnek.
Ezek nem velünk született képességek, ellenben egytől egyig tanulhatók. De hogyan nevelhetjük, hogyan ösztönözhetjük csemetéinket az önérvényesítő gondolkodásra? Ebben a bejegyzésben hoztunk néhány hasznos tippet, amelyekkel a szülőknek szeretnénk segíteni ebben.
Nem mindegy, hogyan kommunikálunk: mutassunk példát a kicsiknek
A gyerekek tanulási folyamata során hatalmas szerepet játszik az utánzás. Ez azt jelenti, hogy a kicsik eleinte a környezetükben élő felnőttek szokásait veszik át, azokhoz próbálják igazítani személyiségüket. Ennek tükrében fontos, hogy mi magunk is határozottan, ámde megértő és empatikus módon kommunikáljunk.
Legyünk tudatosak és határozottak. Vezessük rá a kicsiket arra, hogy véleményünket nyugodt magabiztos hangon kommunikálni sokkal célravezetőbb, mint hangosnak és erőszakosnak lenni. Mutassuk meg nekik, hogy ha valamit nem szeretnénk, arra lehet nemet is mondani. Mindezt anélkül, hogy a kommunikációnk és a cselekvéseink a másik fél számra erőszakosak vagy bántóak lennének.
Ha az asszertivitás terén igyekszünk példamutatóan viselkedni, az egyrészt segít gyermekeinknek abban, hogy személyiségük magabiztos, pozitív irányba fejlődhessen. Másrészt pedig számunkra is hasznos, hiszen, ha a mindennapokban nagy figyelmet fordítunk a saját viselkedésünkre, mi magunk is folyamatosan fejlődni, prosperálni fogunk.
A barátság fontos: mutassuk meg, hogyan kezelhetők a problémák
Az asszertivitás készsége lehetővé teszi azt, hogy a gyerekek képesek legyenek megküzdeni a hétköznapi problémákkal. Ezalatt pedig nem csupán az agresszív, bántó módon viselkedő társaik kezelését kell érteni. Sokszor barátok közt is felmerülhetnek olyan problémák, apró súrlódások, amelyeket bizonyos kommunikációs készségek birtokában sokkal könnyebb kezelni.
Beszélgessünk gyermekeinkkel arról, hogy szerintük milyen egy igazán jó barát. Milyen tulajdonságokkal rendelkezik, hogyan viselkedik, mit várnak el tőle? És ezek a tulajdonságok bennük is megtalálhatóak-e? Igyekezzünk velük tudatni azt, hogy a barátság egy kölcsönös megértésen alapuló dolog, aminek központi elemét jelenti az őszinte, ámde empatikus kommunikáció.
Ennek tükrében beszéljünk arról is, hogy a konfliktus barátok közt is teljesen normális. Vázoljunk fel néhány hétköznapi forgatókönyvet, valamint azok egyszerű megoldási lehetőségeit is, és magyarázzuk el, hogy habár „tökéletes barátság” nem létezik, minden kapcsolat profitál abból a nyitottságból és őszinteségből, amelyet az önérvényesítő kommunikáció lehetővé tesz.
Ne feledjük a határokat: világítsunk rá, hogy nem mindenki egyforma
Fontos, hogy a gyerekek tudják, hogy a világban vannak olyan határok, amelyeket nem feltétlenül szabad átlépni. Ezeket sokszor nem jelzi semmiféle tiltás, mindössze érzelmeink és másokkal szemben mutatott érzékenységünk határozza meg őket. Vannak például dolgok, amelyek mindenki számára bántóak lehetnek, másoknak azonban sokszor alacsonyabb lehet az ingerküszöbje a miénknél.
Ha a gyerekek megismerik a határokat, képesek lesznek megérteni azt, hogy a szavaknak ereje van, és ezt az erőt nem szabad negatívan használni. Ilyen módon megtanulhatnak úgy kommunikálni, hogy saját érdekeiket is határozottan érvényesítsék, mégse legyenek másokkal szemben agresszívak, arrogánsak és bántóak.
Az inspiráló történetek, a színes illusztrációk és az érdekes irányított tevékenységek sokat segítenek ebben. Ezek révén a kicsik felfedezhetik, hogyan higgyenek önmagukban, hogyan nézzenek szembe magabiztosan a kihívásokkal és hogyan kezeljék a különböző szociális helyzeteket.
