Énállapotok a tranzakcióanalízisben

A tranzakcióanalízis (TA) Eric Berne pszichiáter által kidolgozott elmélet, amely az emberi személyiséget és az egymás közötti kommunikációt vizsgálja. Egyben egy kézzelfogható eszköz, ami segítség lehet a mindennapi kommunikációban.

A tranzakcióanalízis fogalma:

A TA egy pszichológiai elmélet és terápiás módszer, amely az emberi viselkedés és kommunikáció elemzésére összpontosít. A TA alapfeltevése, hogy az emberek veleszületett hajlammal rendelkeznek a növekedésre és változásra, valamint hogy a múltbeli tapasztalatok befolyásolják a jelenlegi viselkedésüket.

Mik is a tranzakciók? Eric Berne tranzakcióknak nevezte azt, amikor egymással közlünk valamit. Ezeket úgynevezett simogatásoknak, stroke-nak hívta, mert egyszerűen szükségünk van arra, hogy a másik embertől visszajelzéseket kapjunk.

–          Hogy vagy?

–          Köszönöm, jól!

–          Milyen az idő ma, szép?

–          Kicsit borúsnak ígérkezik.

Ez mind-mind tranzakció, és azért kerülünk tranzakciós helyzetekbe, mert szükségünk van visszajelzésekre, és erre kiépített modelljeink vannak. Eric Berne szerint ezeket a tranzakciókat aszerint hajtjuk végre, hogy éppen milyen énállapotban vagyunk. Gondolj csak bele, egy egyszerű kérdésnek hány jelentése lehet attól függően, milyen hangsúllyal mondjuk.

Az énállapotok modelljének megértése kulcsfontosságú az emberi viselkedés és kommunikáció mélyebb megértéséhez. Segítségével jobban megértenünk önmagunkat és mások viselkedését, ezáltal hatékonyabban leszünk képesek kommunikálni attól függően, hogy a kommunikációs partner vagy mi magunk éppen milyen énállapotban vagyunk.

Az énállapotok

Az énállapotok modellje a Eric Berne tranzakcióanalízésének egyik alapvető fogalma. A modell három fő énállapotot különböztet meg: a szülőt, a felnőttet és a gyermeket. Ezek az énállapotok nem statikus kategóriák, hanem dinamikusan változnak a belső és külső ingerek hatására.

Eric Berne azt mondja, hogy minden alkalommal ebben a három énállapotban vagyunk. Tehát amikor elmegyünk dolgozni, a családdal találkozunk, bemegyünk a boltba vagy elmegyünk edzésre, akkor biztos, hogy valamelyik énállapotban leszünk. Vizsgáljuk meg külön-külön ezeket az énállapotokat.

Szülő énállapot

A szülő énállapot azokat a gondolatokat, érzéseket és viselkedésmódokat foglalja magába, amelyeket a szüleinktől vagy más nevelőinktől vettünk át. A szülő énállapot lehet:

• Gondoskodó: támogató, tanácsadó, vigasztaló.
• Kritikus: kritizáló, irányító, büntető.

Amikor szülő én állapotban vagyunk, akkor általában számon kérünk, kritizálunk, gondoskodunk a másikról. Mindannyian hallottuk már valamelyik mondatot: már megint késtél, nem igaz hogy már megint el kell mondanom, miért nem csináltad meg. Ez mind-mind a kritikus szülő énünkből jön.

Emellett van az úgynevezett gondoskodó szülő énünk, amikor úgy viselkedünk, mintha a gyermekünkről gondoskodnánk. A gondoskodó szülő én egy bizonyos szintig nem rossz, ha mondjuk valóban a gyermekünkről gondoskodunk. Hiszen egy csecsemő nem látja el önmagát, enni kell adni neki, meg kell tanítani, hogy hogyan öltözködünk fel hidegben, melegben. De a gondoskodó szülő énünk felnőttként már kifejezetten akadály lehet vezetőként, vagy a párkapcsolatunkban. Mert amíg egy gyermekkel megengedett és fontos dolog, hogy megkérdezzük éhes-e, evett-e ma már, nem-e fázik, addig ezek a kérdések egy párkapcsolatban már elég furán hangzanak. Egy felnőtt embernek nincs szüksége ilyen szintű gondoskodásra.

Felnőtt énállapot

A felnőtt énállapot a valóság alapján, racionálisan és tárgyilagosan érzékel, gondolkodik és cselekszik. A felnőtt énállapot jellemzői:

• Tényeken alapuló gondolkodás: objektív, logikus, precíz.
• Problémamegoldás: hatékony, kreatív, rugalmas.
• Döntéshozatal: felelős, mérlegelt, következetes.

Felnőtt énállapotban lenni jó, abszolút játszmamentes életet lehet vele élni. Azonban folyamatosan felnőtt énállapotban nem tudunk lenni, mert borzasztóan unalmas folyton ilyen párbeszédeket lefolytatni:

–          Hánykor fogsz hazaérni?

–          Kettőkor

–          Mit csinálsz ma a munkahelyeden?

–          Lesz egy tárgyalásom.

–          Mikor megyünk moziba?

–          Holnap este 6-ra van jegyünk.

Gyermeki énállapot

A gyermeki énállapot az ösztöneinket, impulzusainkat és a gyermekkorban megélt érzéseinket hordozza. A gyermek énállapot lehet:

• Alkalmazkodó: irányítást elfogadó, együttműködő.
• Szorongó: félelemmel, aggodalommal teli.
• Szabad: kíváncsi, befogadó, kreatív.
• Lázadó: ellenállással teli, dacos, makacs.

A gyermeki énállapot felnőttként lehet negatív, azaz szorongó és lázadó, vagy pozitív, azaz szabad.

A negatív gyermeki énállapotokra nincs szükségünk felnőttként, hiszen pont az önállóság, a szabad döntéshozatal a felnőtt lét egyik alappillére.

A szabad gyermeki énállapotra viszont szükségünk van felnőttként is, különben nem tudnánk örülni a moziban egy jó filmnek, vagy egy jó koncertnek és nem keresnénk feltöltődést sem egy nyaraláson.

A fenti énállapotok dinamikusan változnak a belső és külső ingerek hatására. Például, ha valaki dühös az könnyen gyermeki énállapotba kerülhet. Ha valaki stresszes helyzetben van, a kritikus szülő énállapota aktiválódhat. Ha elhatározzuk, hogy racionálisan és tárgyilagosan fogunk gondolkodni, akkor a felnőtt énállapotba lépünk.

Fontos, hogy megtanuljuk tudatosítani az énállapotainkat, és hogy az adott helyzethez legmegfelelőbb énállapotból kommunikáljunk.

Az énállapotok hatása a kommunikációra

Alapvetően a szülő énállapotban lévő ember dajkál és értékel. A szülő énállapotból történő kommunikáció lehet irányító, kritikus, tanácsadó, de gondoskodó és támogató is.

A felnőtt énállapotban lévő ember gondolkodik, azaz megnézi, hogy minek mi lesz a következménye, előrelát. A felnőtt énállapotból történő kommunikáció tárgyilagos, racionális, és a valóságon alapul.

A gyermeki énállapotban lévő személy pedig érez, ezért is nagyon-nagyon fontos a gyermeki énünk megőrzése, előhívása, ugyanis az érzéseink, azok mind a gyermeki énünkből jönnek elő. A gyermeki énállapotból történő kommunikáció lehet játékos, spontán, kreatív, de szorongó, dühös, vagy sértődött is.

Egyenes, egyenrangú tranzakciók akkor jönnek létre, ha mindkét fél ugyanabból az énállapotból kommunikál. Ezek a tranzakciók általában konfliktusmentesek, egyetértésen alapulnak.

A keresztezett tranzakciók akkor jönnek létre, ha a két fél különböző énállapotból kommunikál. Ezek a tranzakciók konfliktushoz vezethetnek, mert alá-fölé rendeltségi viszonyt alkotnak a felek.

Az egyenes, párhuzamos tranzakció

Vannak az úgynevezett egyértelmű párhuzamos tranzakciók, amikor például két idős hölgy ül a padon a ház előtt és azt mondja; Milyen ez a világ? És a mai fiatalok is milyenek? Gyakorlatilag két szülő én állapotban lévő hölgy kritizálja a körülöttük lévő világot, tökéletesen megértik egymást, mert egy hullámhosszon vannak.

Egyenes felnőtt kommunikációban elhangozhat az, hogy

–          Hányra érsz haza?

–          Kettőre.

Ez egy felnőtt-felnőtt kommunikáció, tényeket közülünk egymással.

Míg a gyermeki egyenes kommunikáció így hangzik:

–          Imádlak téged!

–          Én is!

Mindegyik egy teljesen sima kommunikáció, mindenki érti a másikat.

A keresztezett tranzakció

Mi történik akkor, hogyha az úgynevezett keresztezett kommunikáció jön elő? Mondjuk a kritikus szülő ugyanazt a mondatot mondja, mint előzőekben a felnőtt énállapot egyenes tranzakcióban, azaz: Mikorra érsz haza? Azonban a hangsúly már más mondanivalóval bír. Számonkérő és a másik félben azonnal bekapcsol a gyermeki énállapot és azt válaszolja: Nem tudom! Előjön a lázadó vagy szorongó gyermek.

A keresztezett kommunikációval, tranzakcióval az első számú probléma, hogy nem egy síkon beszélnek, nem fogják megérteni egymást, a kommunikáció félresiklik.

Mi lenne a jó? Ha képesek lennénk felnőtt énállapotban lefolytatni a beszélgetéseinket. Azaz a „Mikor fogsz hazaérni?” kérdésben nem a számonkérést hanem egy valódi kíváncsiságot fejezünk ki, akkor a válasz is tárgyilagos és informatív lesz.

De hogyan tudjuk kiküszöbölni azt, hogy ne kerüljünk folyamatosan összeakadásba az énállapotokkal? Ahelyett, hogy azt mondjuk, hogy ő mit akar, ő mit csinál, ő milyen, inkább úgynevezett énközlésekkel kell kommunikálnunk. Tehát azt kell megkeresni, hogy velem mi van, amikor közlök valamit. Nem azzal foglalkozok, hogy te már megint elrontottad az ebédet, te már megint nem verted be a szöget, nem hoztad el a gyereket, hanem arra fókuszálok, hogy én mit csinálok, nekem mire van szükségem és én mit érzek.

Lássunk erre a egy példát. A férj hazaér a munkából és azt látja, hogy a mosogató még mindig ugyanúgy tele van, mint reggel amikor elment munkába, pedig a felesége egész nap otthon volt. Ezért felteszi a számonkérő kérdést: Mit csináltál ma egész nap? Azaz rögtön kritikus szülő énállapotba kerül, amire nagy valószínűséggel gyermeki énállapot lesz a válasz.

Ezzel szemben mondhatná azt, hogy nekem bajom van ezzel, hogy mosatlan edények fogadnak amikor hazaérek, nekem szükségem van a rendre, mert a mosatlan edények a rossz gyerekkoromra emlékeztetnek, amikor mindig kupi volt és állandóan éhes voltam. Kérhetné, hogy beszéljék át, hogyan tudnák megoldani, hogy este rend legyen mikor hazaér.

Máris más, amikor saját magáról beszél, hogy neki miért fontos a rend. Így már egy olyan kommunikáció alakul ki, ami során kiderül az, hogy valójában nem az otthon lévő emberrel van baja, kiderül az, hogy neki mi a szükséglete és az érzése ebben a helyzetben.

A hatékony kommunikációhoz fontos, hogy tudatosítsuk az énállapotainkat. Ha ezt megtesszük, akkor jobban megértjük a saját magunk és a mások viselkedését, és hatékonyabban tudunk kommunikálni.

Kövesd a PersonalGuide Facebook oldalunkat!